Nagyon kis rövid leírás lesz, de nekem sokat jelent. 

Martin megint az agyamba férkőzött, pedig már kezdtem megnyugodni. 
Csak egy kis jelenet van meg: egy autóban ültünk mint menyasszony és vőlegény. Igen, megkérte ugyan a kezem, de látszott rajta, hogy nagyon nem tetszik neki az ötlet, nem önszántából tette.

Egyik ismerősöm anyukája vezetett, mi hátul ültünk, én a sofőr mögött. Egyik alkalommal bepróbálkoztam, hogy megfogom a kezét, mégiscsak a templom felé tartunk...de elhúzta. Hiába próbáltam beszélgetést kezdeményezni, semmire nem reagált, nagyon bele volt merülve a gondolataiba. Innen és a kifejezéstelen arcából tudtam, hogy nem fogja végigcsinálni, akármennyire elszánt. Mert rá aztán nem lehetett mondani, hogy az a feladós fajta.
Már láttam is magam előtt a képet: az 'igen'-nél fogja magát és kisétál a templomból.

Egyetlen botlása mennyire tönkre tudja tenni a róla alkotott álomképeimet...