A mainak volt egy kis Inception beütése. A valóságban felkeltem, vártam két fontos e-mailt (amik végül nem jöttek meg), aztán elmentem röplabdázni, korábban mint szoktam. Álmomban szinte ugyanez: felkeltem, megkaptam a két levelet pár nem egészen azokkal a válaszokkal amikre számítottam, aztán szomorúan beletörődtem hogy valószínűleg nem érek be röpire, mert csak 20 percem volt kezdésig. 

Ekkor megjelent az ajtóban Dzakariás (tessék! :D) és egy pár csapattársunk, -bár senkit nem ismertem fel- hogy kicsit sürgessenek. Mondtam nekik, hogy gyorsan össze tudom kapni magam, várjanak meg. 
Elég jól is álltam, amikor is egyik volt iskolatársam (akivel amúgy sose voltam jóban és nem is tartjuk a kapcsolatot) megállt a szoba előtt és elkezdett velem kiabálni, hogy elege van abból hogy levegőnek nézem, most is elszaladtam előtte, ő köszönt, én meg nem, hogy képzelem ezt?
Sejtettem, hogy ez nem lesz rövid beszélgetés, úgyhogy intettem Dzakariáséknak, hogy menjenek nyugodtan, nemsoká én is csatlakozom. De Dzakariás aranyos volt, nem hagyott itt, leült a folyosón és várt, míg a többiek leléptek. 

Vágás: már ott vagyok röpin, amikor eszembe jut, hogy ja egyébként nekem itt a barátom, szintén a csapatban. Egy magas szőke srác volt, nagyon kedves, folyton puszilgatott meg ölelgetett de még a józan ész határain belül. Amilyen szerencsés vagyok, az anyukája volt az edzőnk, aki természetesen engem nagyon utált, fene tudja miért. Úgy 5 percenként bevágott ilyen mondatokat, hogy: úgysem sokáig lesztek ti már együtt...
Persze figyelmen kívül hagytam, de valahol bántott. 
Edzés végén én öltöztem át utoljára, megkértem a srácot hogy várjon, azonnal megyek. Még visszafordultam mert eszembe jutott valami, erre azt látom hogy a srác egy másik lányt csókolgat-ölelget úgy, ahogy engem korábban. 
Még álmomban is megcsalnak :'D. De nem esett olyan zokon, eldöntöttem hogy oké, akkor ennyi volt, aztán elsétáltam mellettük egy szó nélkül.