Ezúttal a Patch Adams cimű filmmel álmodtam. Illetve abból pár motívummal.

A helyszín a házunk előtti kis focipáya (amit amúgy már senki nem használ, benőtte a fű teljesen). Szóval ezen a pályán épült két kis testvérkórház gyerekeknek. A főszereplő itt nem Robin Williams, hanem Leonardo DiCaprio volt és természetesen én. :) 

A kórház épületei egyáltalán nem voltak biztonságosak, öregek voltak és omladoztak, ezért úgy döntöttünk leromboljuk őket (persze ekkor már nem volt benne senki) de mivel az túl mainstream, így inkább felgyújtottuk az egészet.

A nagy tűz előtt még pakolásztunk benne kicsit, mikor jött Leo nagy robajjal, hogy lassan menjünk onnan mert akció lesz 20 perc múlva. Mindenki egyszerre rohamozta meg azt az egy darab ajtót ami volt, úgyhogy kénytelen voltam várni, s míg vártam a soromra, megláttam egy kis piros bohócorrot az egyik polcon. Nem nagyon törődtem vele, de még álmomban is sejtettem hogy azzal az orral még lesz valami. 

Kb. 10 perc múlva mikor sikeresen mindenki nagy üggyel-bajjal kimászott a területről, szóltak, hogy egy kisfiú bent maradt, minket keres. Én visszamentem, hamar meg is találtam, és bár már addigra elkezdtek gyújtogatni, sértetlenül jutottunk ki.

Mikor az egész lángokban állt, észrevettem, hogy valami kirepült az épületből. Az a bohócorr volt, amit a polcon láttam, de már a felismerhetetlenségig összeégve. Ahogy azt elkaptam, több száz ilyen gumiorr repült a levegőben felénk (nem támadási céllal). Én ezt álmomban úgy vezettem le, hogy a nagy hő miatt a gumi szétrobban, és ez így néz ki. (?) :D

Ekkor Leo odaállt mellém, és azt mondta, neki ez olyan mintha az elhunyt kisgyerekek (akik addig meghaltak a kórházban) tiszteletére lenne, mintha az ő kicsi lelkük tért volna nyugovóra. Ez nekem akkor és ott annyira megható volt, hogy zokogásban törtem ki, annyira sírtam hogy térdre estem, aztán arra keltem, hogy már nem kapok levegőt...
Ritkán álmodok ilyen sírósat, de annak kerek sztorija van. :)