2014. június 1.
Zsombor-féle agymenés:
Ez ismét egy olyan álom, ahol a mi házunk a helyszín, csak kicsit átalakítva. Itt most Zsombor lakása volt, a 3. emeleten, egy egyszerű 2 szobás lakás.
Felvittem hozzá a gépem, mert valami nem működött rajta, más ismerősöm meg nem nagyon van, aki meg tudná csinálni, úgyhogy álmomban sem maradt túl sok választásom. (ekkor sem tartottuk a kapcsolatot)
A gép adatain kívül nem sok mindenről esett szó, csak annyit mesélt az ő munkájáról, hogy kiválasztották valami 500 ember közül, hogy tervezzen meg valamit. Erre nagyon büszke volt.
Hamar kész lett a javítással, és finoman célozgatott, hogy neki és a lakótársának dolga van, úgyhogy mihamarabb húzzam el a csíkot. Értettem belőle, vettük is mindketten a kabátunkat, de látta rajtam hogy bánt valami, így rákérdezett.
Hezitálva ugyan, de elmondtam: kicsit hiányoznak a ... beszélgetések - fejezte be a mondatot ő.
Tudom, nekem is -mondta. Rám mosolygott, így innentől már nem volt olyan kínos és gyászos a hangulat.
Mikor elmentek, (meg én is a másik irányba) még mindketten visszafordultunk.
Ugrás: megint fent voltunk a lakásán, beszélgettünk. Kisvártatva nagy robajjal megjelent két volt osztálytársam, akikkel egyáltalán nem vagyok jóban (már). De mivel jólnevelt vagyok, megkérdeztem egyiküket, nincs-e kedve jönni a szülinapi kocsmatúrámra.
Persze tudtam hogy nemet mond, be is jött: nem jönnek mert egy híres szórakozóhelynek lesz az egyéves szülinapja, inkább oda mennek bulizni.
Itt picit kiakadtam, de csak annyit mondtam nyugodtan: az nyilván fontosabb. Erre ő is megjegyzett valamit az orra alatt, ez csak olaj volt a tűzre: veszekedni kezdtünk (közben átültem Zsombor mellé a kanapéra - eddig vele szemben ültem egy fotelben)
Próbált csitítani minket, hogy mi ez az egész ha egykor legjobb barátnők voltunk. A lány erre rávágta hogy CSAK barátok, én meg még dühösebben hogy: SEMMIK!
Zsombor erre halál nyugodtan: ha semmik, akkor nem értem, mit keresnek a lakásomban.
A lányok felemelt fejjel távoztak, mint akiknek nem sérült a büszkesége, és mintha ők döntöttek volna úgy, hogy most menniük kell.