Ma egy olyan emberrel álmodtam, akivel már több mint 2 éve nem tartom a kapcsolatot. Nevezzük őt Dánielnek. 
Kis háttérinfó: évekkel ezelőtt nagyon jóban voltunk, szinte mindent együtt csináltunk, de aztán rossz társaságba keveredett, és minden megváltozott. Már nem ismerem azt az embert akivé vált, álmaimban mégis a régi énje köszön vissza, aminek nagyon örülök.

A helyszín a BME és a Debreceni Egyetem volt felváltva. Valamilyen programozós verseny lehetett, vagy csak találkozó, a lényeg, tudtam hogy lesznek ott ismerőseim, de Dánielre nem számítottam.

Épp a mosdó felé tartott amikor megláttam, köszöntem neki bátortalanul, ő visszaköszönt ugyanígy, és ennyi volt. Én mentem tovább a lépcsőn, ő meg gondolom könnyített magán. 
Kicsivel később a többieket kerestem a folyosón, mert én ugyan nem dohányzom, de szeretem őket kikísérni, a társaság miatt. Nem találtam senkit, de Dániellel csak összefutottam, úgyhogy gondoltam ha már ennyire össze akar minket hozni a sors, beszélgessünk kicsit.

Kedves volt, nagyon jól elbeszélgettünk, elmeséltük egymásnak kivel mi történt az utóbbi két évben. Nem nagyon figyeltem arra, hogy hova tartunk, csak Dániel érdekelt, szerettem ahogy mesél. Egyszer csak megállított, és körbemutatott. Egy puccos de meghitt kávézóban voltunk.
- Emlékszel? -kérdezte-
Nem tudtam mire gondol hirtelen, de aztán eszembe jutott: pár éve karácsonykor ezen a helyen kötöttünk ki. (ez a valóságban nem egészen így volt, de tény hogy tél volt, és valóban sokat jelent nekem az az este, különleges volt)
Addig észre sem vettem, de volt nála egy csokor virág is. Nem gondoltam hogy nekem szánja, elég érdekes körülmények közt futottunk össze amúgy is.
Azt mondta ő azóta is minden karácsonyt itt tölt. Néha egyedül.

Ez annyira szívszorító pillanat volt, hogy valamivel muszáj voltam feloldani a hangulatot: azt mondtam neki egy mosoly kíséretében, hogy kiszámítható.
Erre ő kicsit megsértve:
- Igen? És vajon erre is számítottál? - és a kezembe adta a virágot. 

Nagyon aranyos volt ez a 'kicsit dühös vagyok rád de azért szeretlek' nézése, arra viszont már nem emlékszem, mit reagáltam erre. Valószínűleg meglepődtem. :D