A helyszín megint Budapest (azt hiszem). Noémivel jártuk este az utcákat, már nem emlékszem mit kerestünk. 
A sötétből egyszer csak felbukkant egy feketeruhás kapucnis 25 év körüli srác, és pillanatok alatt kizsebelt mindkettőnket. Tőlem 3000 ft-ot vett el (az összes pénzem) úgyhogy nem is hagytam magam. A srác sokkal erősebb volt, könnyen leszerelt. Már a földön voltam de akkor is rugdosott. 
Ekkor Noémi ugrott rá hátulról, dulakodtak is egy rövid ideig, aztán hallottam egy nagy pukkanást, Noémi esett a földre, egy határozott fejbecsapás miatt.
Gyorsan odarohantam ijedtemben hogy úristen él-e még, de láttam hogy kezd ébredezni (közben meg jöttek oda járókelők segíteni) úgyhogy a srác után futottam.
Egy ideig tudtam tartani a lépést, de átugrott valami nagy kerítésen ahová már nem tudtam követni. 

Egy fél órával később egy elmaszkírozott srác jött halálnyugodtan ugyanarról, volt rajta műbajusz meg kalap, de rögtön felismertem. A meglepetés erejét kihasználva, leütöttem és visszavettem a pénzünket.

Ugrás: Hazamentem és megdöbbenve néztem szembe a ténnyel hogy ott van nálunk és a családomat terrorizálja. Fogalmam sem volt mit tegyek, attól féltem hogy ha rosszul sül el a dolog akkor bántani fog valakit. Mindig mikor sikerült volna elkapnom, vagy legalábbis csapdába csalni, kiderült hogy ezekről mind tudott úgyhogy persze nem sétált bele. Egyre dühösebb lettem...a végén már egész kis csapat összegyűlt nézni mi történik de senki nem segített. 
Ott volt egyik ismerősünk is, (itt álmomban fantomkép-rajzoló) és még ő sem. Gyanús is volt egy idő után. 

Miután már mindenki elment, és csak mi maradtunk szűkösen a sráccal/fickóval, jobb ötlet híján (mivel már egyre veszélyesebb volt -csak az érzés van meg, nem tudom felidézni mit csinált amúgy-) egy óvatlan pillanatában eltörtem a nyakát. (Mintha lennének bennem elfojtva dolgok.. :D kicsit para.)
Persze rögtön ezután elöntött a pánik hogy úristen mit tettem, de Anya és a nővérem próbáltak nyugtatni hogy önvédelem volt és ők amúgysem mondanák el senkinek.
Később még mindig ezen forogtam, az a bizonyos ismerős meg folyton kérdezősködött hogy mi a baj. Nyilván tartottam a szám. 

Kis ugrás: ki akarta venni a postaládájából a leveleit de valahogy sikerült megelőznöm. Volt köztük egy, amin nem volt se feladó sem címzett. Már kezdett szétmállani a boríték úgyhogy nem volt nehéz úgy kivenni hogy ne látszódjon hogy már egyszer felnyitották. Egy mondatra emlékszem csak: Most mennem kell...

Rögtön tudtam ki írt neki, de nem akartam elhinni. Hát ezért volt olyan furcsa hogy segíteni sem akart, benne voltak valamiben, ismerték egymást. A levelet megmutattam Anyáéknak, hátha ők több infót ki tudnak szedni belőle hogy lebuktassuk. Emlékszem még Apának sem mondtuk el, gyorsan elhallgattunk mikor elment a szoba előtt, de biccentettem egyet neki és így valamiért nem voltunk gyanúsak :DD továbbment. 
Ennyi, aztán felkeltem.