Volt osztályfőnököm elvitt engem és még pár embert (nem osztálytársakat) valamiféle kirándulásra. Nem voltam túl lelkes mert egy mesterséges-fedett rezervátumban kötöttünk ki, én meg nem nagyon szeretem az ilyesmit.

El is kezdtek játszani kivetítőn valami kisfilmet, és mivel ez engem nem érdekelt, így elkezdtem beszélgetni a mellettem álló sráccal. Sajnos ő sem hasonlított senkire sem az ismerőseim közül, úgyhogy nem tudom hova tenni. De azért aranyos volt. 

Egyszer csak mindenfelől bezárultak az ajtók. Kisebb fajta pánik tört ki, de a bemondóhang próbált megnyugtatni mindenkit, hogy minden a terv szerint halad. Nem sokat ért vele, mert a kis tó ami a helység közepén volt, elkezdte magából önteni a vizet végeérhetetlenül. 
Kb. a bokánkig ért a víz, amikor valami zöld trutyi (valamilyen gomba) kezdett elszaporodni a víz tetején (szintén a tóból indult). Ez hozzáért egy turista lábához, ami pillanatok alatt egy hatalmas kígyó lett (?). Ekkor a bemondóhang elkezdte taglalni, hogy képzeljük el, hogy mi lenne ha ez a gomba több tucat embert fertőzne meg egyszerre.
Ahogy ezt kimondta, a vízszint még feljebb emelkedett, nem tudtunk hova menekülni. Én gyorsan egy sziklás részhez szaladtam és felmásztam a tetejére, de ez sem volt megoldás, csak pár perc előnyöm volt. A gombaszőnyeg messze volt még tőlem, de engem is kezdett ellepni a víz. Nem féltem, csak beletörődtem, hogy ez ennyi volt. Körbenéztem ismerős arc után kutatva, de csak a szörnyeket láttam. 

Már épp csak a fejem látszott ki a vízből, mire mintha valaki megnyomott volna egy gombot, minden megállt. A narrátor megint megszólalt, hogy íme, valahogy így nézne ki, ha az a bizonyos gombafaj egyszer kijutni a való világba. 

A vízszint apadni kezdett, végül minden olyan lett mint a bemutató elején. Engem teljesen sokkolt a felismerés hogy úristen, ez nem is volt igazi, közben meg (mint utóbb kiderült) a színészek elkezdtek hajlongani meg gratulálni egymásnak hogy milyen jól játszottak. 
Mikor kijutottunk, ott állt az ajtóban az osztályfőnököm mosolyogva, hogy na ugye nem is volt olyan unalmas. Lehet hogy haragudnom kellett volna rá, végülis halálra ijedtünk, de inkább megköszöntem, hogy elhozott. Érdekes élmény volt.
Nem sokat beszéltem vele, egyből az ismeretlen ismerős srácot kerestem, és mikor megtaláltam, nem mondtam semmit, csak megöleltem. (nem tudom ez miért olyan fontos dolog szinte minden álmomban, de mindig olyan jól esik) 
És ennyi, felébredtem.