A szőke hajú srác voltam az American Horror Storyból (Tate/Kit/Kyle/Jimmy) és épp Sziklává kezdtem átváltozni a Fantasztikus Négyesből. Ez valami katonai fegyver lehetett, mert azt teszteltük a barátnőmmel (Robinnal, az Így jártam anyátokkal-ból) hogy a lövedékek átmennek-e rajtunk, de szerencsére nem éreztünk semmit.

Következő fokozat: a gránátpróba. Az első gránát Robint nem érte, engem annál inkább: elfordultam a tűz elől, így a hátamat érte a legnagyobb része. A hajam lángra kapott hátul (csak a mellkasunkon volt ez a kőpáncél) úgyhogy a fűbe vágtam magam egyik katonatársam mellé, de szerencsére hamar el tudtuk oltani.

Elkezdte lehámozni rólam a harci-öltözéket. Mikor végzett vette észre, hogy a szikla-minta teljesen beleégett a bőrömbe (bár egyáltalán nem fájt). Ettől függetlenül eléggé megviselt a dolog, kellett jó 10 perc mire fel tudtam állni. Időközben odajött Robin is, megkérdezte ijedten hogy mi történt, aztán megcsókolt, innentől én voltam Robin (végre egy testhezálló szerep).

Ottmaradtam még kicsit Kittel (megint ültünk). Ő nagy küszködve felállt, majd átölelt, hogy segítsen nekem is. Még ki sem egyenesedtem, már csuklottam is össze a fájdalomtól, valami nagyon nem volt jó. Senki nem értette mi történik, én is csak annyit bírtam mondani hogy a hátamat, a hátamat nézzék, az fáj nagyon. Amint Kit felhúzta a felsőt, elszörnyedve felsóhajtottak. Ő nem szólt semmit, a katonatárs kezdett el sírni, hogy nagyon sajnálja. Végül elmondták, hogy vörös foltok vannak a hátamon (de hogy az miért volt halálos, az nem derült ki.)

-hát igen, általában ahogy az álmoknak is, a történetek jó részének is ilyen hirtelen lesz vége, befejezés nélkül-