Fene tudja miért, ma Szirmai Gergővel álmodtam. Tény, hogy mostanság kicsit ráfüggtem a Hollywood Hírügynökségre, de volt már ilyen korszakom, mégsem álmodtam vele. Bár az ok nem is fontos.

Szóval valami kis egyszerűen összetákolt faházban vette fel éppen a videóit, amikor beosontam megnézni hogy is megy ez. Persze tudta hogy ott vagyok, de nem zavartatta magát, eleinte úgy csinált mint aki nem vesz észre, de az idő elteltével egyre kommunikatívabb lett, mígnem flörtölni nem kezdtünk egymással.

Ezután nem sokkal -másnap talán- én, Gergő, egyik barátnőm (Noémi) és még valaki akit nem ismertem fel, elmentünk kocsikázni. Gergő volt a sofőr, én mögötte ültem. 4 sávos autópályán haladtunk épp, amikor feltűnt (szerencsére nem későn) hogy mind a 4 sávban szembe jönnek velünk. 2 alkalommal még át tudtunk csusszanni az autók közt, harmadjára azonban a kocsi orrát elkapta egy másik, megpördültünk és egy fának csapódtunk (a sofőr oldalán).

Lassított felvételként láttam mindent. Gergő aranyos volt, hátranyúlt, próbált védeni mintha számított volna valamit. Persze mindenki nagyon megijedt, de komolyabb sérülés nem történt. Mire mindannyian kimásztunk a kocsiból, a mentők már kint voltak. Engem láttak el a legtöbb ideig: a jobb lábfejemen éktelenkedett egy mély vágás, a bal térdemmel is történt valami, nem tudtam ráállni. Ráültettek a kocsira míg varrtak és fásliztak, addig odajött hozzám Gergő zokogva, hogy nagyon sajnálja, tudja hogy az ő hibája, de már nem tudta kikerülni. Nagyon kis zabálnivaló volt. :) Nyugtatgattam, hogy semmi baj, nem tehetett semmit, így is csoda hogy az első két rohamot kikerülte. (később kiderült, hogy ez 4 sávos dolog valami tüntetés akart lenni valami ellen). Ő válaszul kis esetlenül megcsókolt, és azt mondta: szeretlek. (jó, tudom, nagyon klisé.. :D)

A mentős fickó ezután megkérdezte, hogy a bordáim nem fájnak-e, mondtam hogy a bal oldalam egy kicsit, de nem annyira vészes. Időm sem volt befejezni a mondatot, jól bemarkolt a bordáim közé, én meg felvisítottam. Nem volt valami kellemes érzés. (Érdekes hogy mivel a fájdalmat az agy szüli, érzed álmodban is). A fickó nyugodt hangon csak ennyit mondott: Ez bizony eltört. -és bekötözött ott is (?)-

Ennyire emlékszem, a többi részlet már nem összefüggő.