Felmentem Pestre, mert nyomozni akartam egyik volt barátom után (nevezzük Martinnak). Természetesen ilyet a valóságban soha nem tennék, drága a vonatjegy.. :D (viccelek, de tényleg drága és én nem vagyok ilyen).

Nem akartam felfedni magam előtte, hogy: Hé, látod mit meg nem teszek érted?!, csak tudni akartam hogy mivel tölti a napjait. A Westendnél kötöttem ki, már majdnem zártak pechemre, sürgősen találnom kellett egy mosdót. (Ó és csak hogy kerek legyen a sztori, terhes voltam tőle.)

A mozinál a jegypénztáros lány kedvesen beengedett, el is kezdtünk beszélgetni. Nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy Martintól vagyok terhes, egy át nem gondolt éjszaka miatt, de azóta sem keresett, haragszik rám. (mert kinek mondanám mindezt el, ha nem egy vadidegen lánynak). Közben én is összejöttem valaki mással, de azt a srácot én nem szeretem, mégcsak nem is kedvelem, Martint akarom, azt, hogy ő legyen az apja a gyerekemnek.

Ugrás: beszéltem Martinnal skypeon, nagy sokára bele is ment, hogy akkor legyünk újra együtt, nem akar kihátrálni ebből, végülis az ő gyereke. Felkészített, hogy ő a szakításunk után nem szépített a szülei előtt semmit, úgyhogy nem nagyon kedvelnek mostmár, ehhez szokjak hozzá. 

Megint ugrás: egy kis epilógus szerű jelenet. Egy nagy fehér furgonnal tartottam a gyerekeimmel (akik már nem voltak olyan kicsik) ahhoz a jegypénztáros lányhoz, aki miatt tovább küzdöttem Martinért. (Idő közben nagy barátnők lettünk.) Megálltam a háza előtt, a férje jött ki nagy sietve, hogy jó hogy jöttünk mert a lány (akinek nem derült ki a neve) nagyon maga alatt van, nekünk biztos örülni fog.

Ez ennyi :)